Tisztelettel köszöntöm a Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség honlapján.

 

 

Az alábbiakban rövid tájékoztatást talál az egyházközség történetéről és a jelentősebb eseményekről.

Az egyházközség megalakulásának időpontja ismeretlen, mivel dokumentumok erről nem maradtak fenn. A tárgyi bizonyítékok (úrvacsorai edények, s azokon található vésett iratok) alapján tudjuk, hogy 1638-ban már református közösség működött a településen ilyen név alatt: Evangélium Szerint Reformált Eklézsia.

 

Az első református templom 1700-ban épült, ami 1866-ban leégett, de két év alatt felépítették és a tornyát a Linzi torony tervrajzai alapján készítették el, melynek jellegzetessége a nyolc fiatoronnyal díszített toronysüveg.

 

Az egyházközség lelkipásztorai a hitéleti tevékenységen túl, mindig jelentős szerepet vállaltak a társadalmi életben, ezzel is erősítve a település egységét.

 

Lelkipásztorainak neve és szolgálati ideje 1765-től napjainkig:

 

Szelek György                          1765-1767

Tóth István                               1767-1769

Szalontai István                       1769-1773

Hélyi Ferenc                            1774-1784

Tordai Illés János                    1785-1798

Szekács Mihály                        1799-1808

Szikszai József                         1809-1821

Fekete József                           1822-1823

Veress Ferenc                          1823-1849

Osváth Imre                             1850-1892

Balogh Ambrus                        1893-1932

vitéz Leel-Őssy Árpád              1933-1953

Sarkadi Nagy Pál                    1953-1967

Molnár Mihály                        1967-1982

Thamó Béla                             1982-1991

Kalmár János                          1991-------

 

1950-től a rendszerváltozásig a Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség is, mint számos más református közösség a túlélésre rendezkedett be. Megfosztották adományként kapott javaitól, földjétől, ingatlanaitól, amiknek a bevételeiből  intézményeinek, iskolájának fenntartását finanszírozta.

 

1991-től  a lelkészváltással új lendületet kapott az egyházközség és évről-évre a hitéletben és javaiban is látható haladás figyelhető meg. Új alapokra került a település vezetőségével, az önkormányzati Intézményekkel, a városban működő  vallásfelekezetekkel és civil szervezetekkel az egyházközség kapcsolata. Megkezdődött az szervezett óvodai és iskolai  hitoktatás. Megalakult  a Nőszövetség, a Missziói Bizottság és létre jött a Református Ifjúsági Közösség.

 

1992-től 1995-ig megtörtént  a torony világon egyedülálló  nyolc-fiatornyos süvegének restaurálása.

 

1996-1997-ben a gyülekezeti ház és lelkészi hivatal mellé vizesblokk épült.

 

1998-1999-ben új templom épült az egyházközséghez tartozó Újszalontán.

 

2000-ben a templomban ki lett alakítva az egyházi múzeum, ahol megtekinthető az egyházközség múltjából megmaradt tárgyi emlékek sokasága. Még ebben az évben  a kisgyermekek és szüleik számára elkészült a templomban  egy terem, ahol a felnőttek számára tartott istentisztelet              alatt  a gyerekek tartózkodnak.

 

2001-ben megtörtént a templom belső homlokzatának teljes felújítása.

 

2002-ben felépült a 26 lakásos Református Nyugdíjasház.

 

2003-ban megkezdte működését az 50 fő nappali ellátását biztosító Református Idősek Napközi Otthona.

 

2004-ben elkészült a toronyóra és kiépült a torony éjszakai megvilágítása.

 

2005-ben az 1200 ülőhelyet biztosító templom valamennyi padját illetően ki lett alakítva  a modern padfűtés.

 

2006-ban az egyházközség volt házigazdája az V. Magyar Református Világtalálkozó Regionális Határmenti Találkozójának.

 

2007-ben megkezdte működését a Református Támogató Szolgálat, mely a fogyatékkal élőknek nyújt napi szinten segítséget.

 

2008-ban (január 1-én) megkezdi működését a Református Házi Segítségnyújtás Szolgálat, hogy otthonukban is ellátást kapjanak idős-beteg gyülekezeti tagjaink.

 

A gyülekezetépítésben a lelkészfeleség és  a lelkészcsalád is részt vesz.

A gyülekezeti munkában komoly segítséget jelent a gondnok, a presbitérium, a területi képviselők, az intézményeink dolgozói, a bizottságok tagsága és az ifjúsági közösség szolgáló tagjainak tevékeny részvétele.

 

Mindezek ismeretében reménységgel végezzük szolgálatunkat itt Sarkadon, mely településről sokan azt mondják „a viharsarok”.

Bízunk abban, hogy a mi theológiai, diakóniai és karitatív szolgálatunk meghozza gyümölcsét.

 

Kalmár János

lelkipásztor